A magyar válogatott kedden 14 órakor Németország ellen kezdi meg szereplését a dániai Világkupán. A handball.hu a nemzeti csapat szövetségi kapitányával, Mátéfi Eszterrel készített interjút még az elutazás előtt. 

handball.hu: Nem voltál könnyű helyzetben, amikor az aktuális keretet kihirdetted, hiszen mindössze pár forduló telt el a bajnokságból. Milyen szempontok szerint tudtál mégis választani?
Mátéfi Eszter: Elsősorban a bajnokságban nyújtott teljesítmény alapján szeretnék válogatni, és főleg a legjobb formában lévő játékosok között. Azért persze adott a csapat gerince, gondolok itt mondjuk Vérten Orsira, vagy Tóth Tímeára, akiknél nem kérdés, hogy számolok-e velük. A harmadik szempont pedig az, amiről már régebben is beszéltem, hogy várjuk meg a junior Európa-bajnokság végét, addig ne bontsuk meg a junior keretet, most azonban az első körben két lányt is behívtam a fiatalok közül Kovacsics Anikó és Zácsik Szandra személyében.

handball.hu: Hány olyan ember van a paklidban, akik szóhoz juthatnak a decemberi világbajnokságon?
Mátéfi: 24-25 fős bő keretet figyelek meg, átlagban három-négy játékost jelöltem meg minden posztra. Ha valaki megsérül, vagy megbetegszik, mint például most Tomori Zsuzsi, akkor innen válogatok. Októberben kell leadnom egy hivatalos listát, de akkor azért szerencsésebb helyzetben leszek, mert addigra több bajnoki forduló is lezajlik, többen pedig európai kupákban szerepelnek, tehát több támpontom lesz.

handball.hu: Mennyire tudod figyelemmel kísérni a külföldön légióskodó játékosokat, illetve jelent-e hátrányt számukra, hogy nem itthon kézilabdáznak?
Mátéfi: Nem szeretném, hogy hátrányba kerüljenek, ám az tény és való, hogy kevesebbszer látom, hogy produkálnak. Inkább csak a statisztikákra tudok támaszkodni: az Interneten megnézem, hogy egy adott mérkőzésen szerepelt-e adott játékos, vagy szerzett-e gólt. Másrészt pedig telefonon tartom a kapcsolatot Kovacsicz Mónival és Szűcs Gabival, mert szerencsére mostanra elég sokan hazatértek külföldről. Itthon szerintem sokkal több játéklehetőséghez jutnak a kézilabdázóink, ami előnyükre válik a fejlődésük szempontjából. Olyan fiatalokról van szó, mint például a hazatérő Bódi Bernadett, Juhász Gabi, Triffa Ági. Nem jelent hátrányt, ha valaki kipróbálja magát külföldön, csupán arról van szó, hogy egy kicsit nehezebben tudom szemmel követni. Ez abból is adódik, hogy nekem a Békéscsabánál is bőven van feladatom.

handball.hu: A héten az aarhusi Világkupán vesztek részt, ahová gyakorlatilag közös gyakorlás nélkül érkeztek, hiszen a bajnoki program miatt nem tudtatok együtt készülni. Mit gondolsz, előnyt jelent ez a többi csapatnak?
Mátéfi: Tavaly is hasonló körülmények között utaztunk ki, és meg is lett az eredménye: háromból három vereség. Sokkal célszerűbbnek tartanám, ha például mindenki szerdán játszotta volna le ezt a bajnoki fordulót, és akkor csütörtökön vagy pénteken találkozott volna a válogatott keret, amely így vasárnapig tudott volna készülni. Így viszont mindenképpen hátrányból indulunk a többi csapattal szemben. Igaz, augusztusban részt vettünk egy zalakarosi összetartáson, de azóta is legalább négy-öt új játékossal egészültünk ki. Megpróbálom ezeket a feltételeket kicsit jobban elfogadtatni, éreztetni, hogy ha ez máshol működik, nálunk miért nem? Most még ugyan távoli célokban gondolkodunk, de én mindig lépésről-lépésre szeretnék haladni, mert mindig kisebb sikerekre kell felépítenünk a távlati célokat. Nem mellékes tehát, hogy milyen eredményt érünk el a Világkupán, vagy egyáltalán maga a játékunk: jó lenne olyan biztató dolgokat látni, amelyekre lehet építeni. Októberben pedig következnek az európa-bajnoki selejtezők, ahol azt szeretném, ha minden mérkőzésünket megnyernénk, és megint tovább tudnánk lépni. Ehhez viszont feltétlenül szükség lenne, hogy eleget tudjunk együtt gyakorolni.

handball.hu: A Világkupán már az Eb-selejtezőkre való felkészülés jegyében szerepeltek?
Mátéfi: Sajnos nagyon sok hiányzónk van, kiesett Tomori Zsuzsi is, aki védekezésben és támadásban is az egyik alapemberünk. Szeretném, ha felfrissítenénk, és éles szituációban is kipróbálnánk a Zalakaroson gyakoroltakat. Az újoncoknak pedig remek bizonyítási lehetőség lesz ez a Világkupa arra, hogy bebizonyítsák, köztünk a helyük, gondolok itt Zácsikra, Kovacsicsra, Bulathra, Triffára és Kiss Évára. Egyfolytában az motoszkál a fejemben, hogy a védekezést, lerohanást, támadójátékot hogy tudjuk összerakni. Nem örülnék, ha ismét háromból három meccset elveszítenénk.

handball.hu: Van-e Benned valamiféle drukk vagy izgatottság az első éles bevetés előtt?
Mátéfi: Ezt is el kell valahol kezdeni: augusztusban már volt egy nem hivatalos bemutatkozó mérkőzésünk a juniorok ellen, azóta állandóan azon gondolkodom, hogyan lehetne ebből a gárdából a lehető legtöbbet kihozni, melyik játékost hol tudom használni. Bizakodó vagyok, és megfelelő optimizmussal állok a munkához, nem nagyképűen, de egészséges önbizalommal. Meglátjuk, mit produkálunk a Világkupán, utána megvizsgáljuk, mik a hibák, és mik voltak nagyon jók. Próbálok erre a részére koncentrálni a dolgoknak.

handball.hu: A magyar nőikézilabda-válogatott jellemzően főként támadásban jeleskedik, a védelem elég ritkán áll össze. Klubcsapatodból, a Békéscsabából gyakorlatilag a bajnoki mezőny legjobban védekező együttesét varázsoltad. Vannak-e ötleteid arra, hogy a nemzeti csapat védelmét is feltornászd?
Mátéfi: Természetesen, nem csak ötleteim vannak, de szeretném megvalósítani, hogy a válogatott kettő féle védekezést nagyon magas szinten űzzön: a hatosfalast (két-három kilépőemberrel, ami az adott mérkőzéstől függ) és a támadószellemű 3-2-1-es nyitott védekezést. Ehhez próbálom megtalálni mindig a megfelelő embereket. Már volt rá alkalmunk, hogy gyakoroljuk azt, hogy Szabó Valéria, Szűcs Gabi, Tóth Timi, Vincze Melinda és a szélsők zavarót játszottak. Ha meccset akarunk nyerni, az nálam a védekezésnél kezdődik, természetesen nem elhanyagolva a támadást, ami legalább ugyanolyan fontos, de mindennek a jó védelem az alapja. Békéscsabán is ilyen szellemben dolgozunk, és ha nagyképűen mondhatok olyat, hogy nem véletlen, hogy ilyen jól védekezünk, hiszen megtaláltam azokat az embereket, akiket a nyitott, illetve a hatosfalas felállásnál használhatok. A hibákat minden mérkőzés után kijavítjuk, és persze rengeteget gyakorolunk.

handball.hu: Marczinka Zoltán személyében új segítővel utazol Dániába. Te választottad őt magad mellé, vagy a kézilabda szövetség?
Mátéfi: Én szerettem volna, és a mai napig szeretném, ha Konkoly Csaba segítené a munkámat, hiszen egyrészt a bajnokcsapat mestere, másrészt pedig jól kiegészítjük egymást. Eddig is együtt dolgoztunk Imre Vilmos segítőiként, de én nem igazán hiszek a háromedzős felállásban, szerintem két tréner elég. Annyit tudok, hogy valamiért nem született megegyezés közte és a szövetség között, úgyhogy komoly fejtörést okozott, kit válasszak, hiszen rengeteg kiváló fiatal edzőkollégám van, mondhatnám itt a debreceni Bakó Botondot, a ferencvárosi Elek Gábort, vagy a fehérvári Sótonyi Lászlót. Egyrészt időm sem volt körbeérdeklődni, ki vállalná a feladatot, másrészt pedig az előbb említett csapatoknál nagyok az elvárások, ezért kértem fel Marczinka Zolit. A Világkupán ideiglenesen lesz mellettem, de ha jól működik a dolog, akkor lehet akár végleges is, ezt vele is így beszéltem meg.

handball.hu: Olyan szempontból is szerencsés választás lehet Zoltán, hogy mivel nincs klubcsapata, talán jobban ráér?
Mátéfi: Igen, tehát azokon a mérkőzéseken, amiken éppen nem tudom megnézni a lányokat, fontos lenne, hogy ott legyen. A múltkor élőben megnéztem az Alcoa – Debrecen meccset, felvételről a Debrecen – Fradi találkozót és a Hódmezővásárhely – Győr összecsapást, tehát azokra koncentráltam, ahol a válogatott játékosok szerepelnek. Emellett ott van a csapatom, a Békéscsaba, akiket szintén nem szeretnék elhanyagolni. Egyáltalán nem akarom, hogyha a válogatottnál végzett elfoglaltságom a békéscsabai munka és az eredményesség rovására menne.
 

forrás: handball.hu