A decemberi világbajnokság kezdetéig a viadal topcsapatainak trénereivel jelentet meg egy-egy interjút a Nemzetközi Kézilabda Szövetség. A sort Norvégia szövetségi kapitánya, Thorir Hergeirsson nyitja. 

A tizenöt éves sikertörténet után (vb- és Eb-címek, olimpiai arany Pekingben) felhagyott az edzősködéssel Norvégia szövetségi kapitánya, Marit Breivik. Az örököse, aki hosszú időn át segítőjeként tevékenykedett, az izlandi Thorir Hergeirsson. Az EHF-mesteredző 1986-ban érkezett Norvégiába, és tanárként kezdte karrierjét. Ám nem csak Hergeirrson és asszisztense, Mia Hermansson-Högdahl személye jelenti az egyetlen változást, hiszen a csapatban is történtek személycserék. Mindamellett az általános gondolkodásmód és a sikerorientáltság megmaradt az olimpiai bajnok csapatban, bár Hergeirsson úgy gondolja, nem együttese a kínai világbajnokság legnagyobb favoritja.

- Valószínűleg számtalanszor megkérdezték már: milyen Marit Breivik lába nyomában járni?
Hergeirsson: Mióta kineveztek, 500 kérdezőből 499 felteszi ugyanezt. Én mind a 499-szer azt válaszolom, hogy nem történt alapvető változás a csapatunkban.

- De hát új edzője van az együttesnek!
Hergeirsson: Igen, de nincsenek változások. Továbbra is minden a csapatmunkáról szól, nem számít, hogy Breivik vagy Hergeirsson ül-e a kispadon. Nincs megállás. Hosszú ideig dolgoztam együtt Marittal, akivel ugyanazt a filozófiát képviseltük. A siker alapja továbbra is a különböző szakemberek (edzők, segítők, orvosi stáb, elemzők és persze a játékosok) sikeres együttműködése. Annak ellenére, hogy Marit igen erős vezéregyéniség volt, a siker mindig az együttműködésre épült.

- Egyébként logikus döntés volt, hogy Önt választották Marit Breivik utódjának?
Hergeirsson: Azt hiszem, igen, hiszen nem csak ugyanazokat az elveket követtük, de ugyanolyan ötleteink voltak a csapat építésével és formálásával, valamint az edzésekkel és a felkészüléssel kapcsolatban is. A norvég szövetség olyasvalakivel akart szerződést kötni, aki belülről ismeri ezeket a dolgokat, hiszen nem szerették volna megtörni a folytonosságot. Így esett tehát rám a választás. Én pedig Breivik módszereit fogom továbbvinni.

- Van Önön egyfajta nyomás, miután Norvégia annyira sikeres volt a Breivik-éra alatt?
Hergeirsson: 2004 és 2008 között végig egy csapattal dolgoztunk, ami a folyamatosság másik jele. Most számos változás történt, az együttes az edzőket is beleértve teljesen megújult. Az elmúlt évek sikereinek köszönhetően azonban a női kézilabda hihetetlenül népszerű Norvégiában, így az elvárások magasak. A fontosabb versenyek előtt mindig nagy nyomás helyezkedik ránk, ám mivel most új csapattal utazunk, majd meglátjuk, mi lesz Kínában. Fejődni szeretnénk, és le akarjuk rakni egy új csapat alapjait, ahogy egy házat sem a tetőtől, hanem az alapoktól építünk fel. Mi pedig per pillanat ennél az építkezési periódusnál járunk.

- Gro Hammerseng és Katja Nyberg Norvégia „aranygenerációjának” vezéregyéniségei voltak, ám Kínában egyikük se lép pályára. Visszatérnek-e még valaha a nemzeti csapatba?
Hergeirsson: Nem tudjuk, hiszen ez az egészségi állapotuktól függ. Nyberg keresztszalag-szakadás utáni rehabilitáción vesz részt, Hammerseng pedig annyi év után belefáradt az edzésekbe és a meccsekbe. Először is százszázalékosan fel kell épülnük, majd elsősorban a klubmunkára kell összpontosítaniuk. Elképzelhető, hogy mindketten visszatérnek a jövő évi, hazai rendezésű Európa-bajnokságra.

- Rajtuk kívül Katrine Lunde is sérült – tehát szinte a komplett védősor pótlásra szorul. Milyen komoly a helyzet?
Hergeirsson: Még mindig van rá egy kevés esély, hogy Katrine időben visszatérjen ahhoz, hogy velünk tarthasson Kínába, de a vb-felkészülés során nem számolunk vele. Majd meglátjuk, mi lesz.

- A hiányzó sztárok ellenére Norvégia még így is az élcsapatok között van. Esélyes az együttese a vb-aranyra?
Hergeirsson: Mivel újjáépítjük a válogatottat, nem mi vagyunk a favoritok. Én mindig optimista vagyok, és kiválóan ismerem a játékosaimat, de Kínában nem mi vagyunk a főesélyesek. Majd meglátjuk, mennyit fejlődtek az ellenfeleink, akik közül sokaknál (már a 2012-es londoni olimpiát szem előtt tartva) szintén gyökeres változások történtek. A legnagyobb klasszisok közül többen is visszavonultak, sérültek, vagy állapotosak. A fő célunk a középdöntőbe jutás, a vágyunk pedig az, hogy újra elhozzunk egy érmet.

- Akkor kiket tart a vb fő esélyeseinek?
Hergeirsson: Ez egy nagyon nehéz kérdés, hiszen nem könnyű megjósolni. Románia a Pekingbe utazó csapatára épít, az oroszok keretében pedig komoly alternatívák vannak. Mellettük még van pár együttes, akik a négy közé juthatnak: ne becsüljük le Koreát és Spanyolországot! Minden azon múlik majd, a csapatok mennyi erejét emészti fel ez a hosszú verseny.

- Mi a titka egy olyan kis lélekszámú ország sikerének, mint Norvégia?
Hergeirsson: Ez nem azon múlik, hogy hány millióan laknak egy országot. Én Izlandról származom, ahol még Norvégiánál is kevesebben élnek, mégis ezüstérmet nyertek a fiúk a pekingi olimpián! A siker a folytonosság és a kemény munka terméke. A norvég klubok nagyszerű munkát végeznek a gyermekekkel és a fiatalabb korosztályokkal, és minden edző ugyanazon stratégia szerint dolgozik. 1985 és 2009 közt összesen két szövetségi kapitányunk volt, számomra ezt jelenti az állandóság. A munkakörülményeink nagyszerűek. A siker harmadik titka a szakemberek csapatmunkája, és a játékosok felelőssége, akiket minden döntésbe bevonunk, így pontosan tudják, mit kell tenniük a döntő szituációkban, hiszen évek óta erre az egyszerű pillanatra készülnek.

- A legtapasztaltabb játékosok nagy része dán kluboknál profiskodik – ez átok vagy áldás?
Hergeirsson: Ahogy mi, izlandiak mondjuk, az éremnek két oldala van. Mindannyian globalizált világban élünk. Teljesen normális, hogy az emberek különböző országokban dolgoznak, és ettől a fejlődéstől a kézilabda sincs elszigetelődve. Minden játékosnak megvan rá a lehetősége, hogy Dániában vagy Németországban dolgozzon, de a sportágunk szempontjából nagyon fontos, hogy pár kulcsjátékosunk norvég kluboknál maradjon. A szövetségünk nagyszerűen támogatja az egyesületeket ezekben az esetekben. Nézzük csak a Larvikot, ahol a legjobbjaink kézilabdáznak! Emellett persze számos más szempont is van: ha a kulcsjátékosok külföldre igazolnak, fiatalok vehetik át a szerepüket, akik aztán később lehet, hogy szintén más országba kerülnek. A fejlődés szempontjából nem olyan rossz a légióskodás. Ezt a témát különböző szögből meg lehet vizsgálni, érveket és ellenérveket lehet hozni a nemzeti csapat szempontjából.


A soron következő interjúk a következő szakemberekkel készülnek:
Rainer Osmann (Németország)
Radu Voina (Románia)
Olivier Krumbholz (Franciaország)
Jan Pytlick (Dánia)
Jevgenyij Trefilov (Oroszország)
 

forrás: handball.hu